Vizualizációs meditáció

    A meditáció olyan, mintha leszállnánk a tenger mélyére, ahol minden békés és nyugodt. Meglehet, hogy a felszínt hullámok sokasága borzolja, de a tenger ezalatt érintetlen marad. A tenger legmélyebb mélységében, tiszta csend borít be mindent.

Amikor meditálni kezdünk, először saját belső létünkhöz próbálunk meg eljutni, valódi létezésünkhöz, önvalónkhoz, mondhatjuk, hogy a tenger fenekére szeretnénk eljutni. Ha, nincsenek ránk hatással, a külső világból jövő hullámok, a félelem, a kétség, az aggodalom, azonnal szertefoszlik minden e világi nyugtalanság. Ilyenkor bennünk szilárd béke van, és áthatja egész lényünket.

Mivel értelmünk tiszta béke, tiszta csend, tiszta egység, a gondolatok nem érinthetnek meg. Mint a halak a tengerben, fickándoznak és tova úsznak, de nem hagynak maguk után nyomit.

A legmagasabb meditációnkban úgy érezzük, mintha a tengerben lennénk, és a tenger állatai nem befolyásolhatnak mégsem minket.

Úgy érezzük, mi vagyunk az ég, és a szárnyaló madarak sincsenek hatással ránk. Elménk az égbolt, szívünk a határtalan óceán.

Ez a meditáció