Fáj e az újszülöttnek a születés?
Vajon elgondolkodtál e már azon, hogy az újszülöttnek milyen a világra jönni, hogy érzi magát eközben? Tudjuk, hogy a szülés folyamata fájdalmas az anyának, de arra kevesen gondolnak, hogy a babának ugyan úgy fáj az Újraszületés!
Nem könnyű neki, hatalmas megpróbáltatáson kell keresztül mennie!
Fájdalom nélkül nincs születés, és sírás és zokogás nélkül, nem vagyunk életképesek - ez szinte beleégett a köztudatba.
Fererick Leboyer aktív szülész felismerte, hogy micsoda lelki megpróbáltatásokon megy keresztül az újszülött. Az újszülött érzelmekkel bíró ember, személyiség, akinek születés közben hihetetlen mennyiségű és intenzitású ingerrel kell megbirkóznia. Sehol egy ismerős, minden másképp zajlik, mint ahogy eddig megszokta. Türelemmel, kellő alázattal, elvárások nélkül, igazi figyelemmel kell jelen lenni, hogy az újszülött méltó fogadtatásban részesüljön!
Leboyer egyetlen állítását sem támassza alá tudományos vizsgálat, mert amit ő tud az nem mérhető a hagyományos eszközökkel, az csupán érezhető, tapasztalható.
Részlet Frederick Lebolyer könyvéből:
- Mit gondol, kellemes dolog megszületni?
- Megszületni..... kellemes dolog -e?
- Igen!
- Mit gondol, jó érzés a gyereknek világra jönni?
- Micsoda kérdés! Komolyan gondolja?
- Komolyan, sőt nagyon komolyan!
- Na de megbocsásson az ... újszülött?
- Igen az újszülött!
- Na de az újszülött egyszerűen képtelen rá, hogy jól, vagy rosszul érezze magát.
- Nahát! Még ilyet!
- Miért maga nem így gondolja?
- Én csak kérdezem!
- Bárki ezt mondaná.
- Nem a legjobb érv.
- Belátom, de mégis... Egy újszülött... Az ugye, látni nem lát, hallani nem hall, miért gondolja, hogy egyáltalán rosszul érezheti magát?
- Az "ugye nem lát", nem hall... "az ugye" fülsértően kiabál.
- Hogy erősödjön a tüdeje, nem?
- Hogy erősödjön a tüdeje!
- Elismerem, nem jól érvelek, de azt szokták mondani!
- Mint tudja rengeteg ostobaságot szoktak mondani! De maga, személy szerint mit gondol? Úgy gondolja, hogy a gyermek születésekor semmit sem érez?
- Teljesen nyilvánvaló!
- Érdekes, én nem vagyok olyan biztos benne!
- Gondolja meg, egy újszülött!
- Mit kellene meggondolnom?
- Hogy képzeli, alig jött a világra és...
- Egyre jobban elkeserít. Maga is tudja, milyen határtalan a gyerekek bánata,
- Még hogy beszél a világra jövő gyermek?
- Itt van, nézzék meg!
Szükség van magyarázatra? Ez a gyűrött homlok, ez az ordító száj,ez az összeszorított szem, ez a görcsbe rándult szemöldök, ezek a tragikusan kinyújtott kétségbeejtően segélyt kérő kezek.Ezek a gyönge hasat védeni próbáló felhúzott térdek, ezek a rángatódzó lábak, ez a test, mely csupa rángás...
Ő ne tudna beszélni, a világra jövő gyermek?
Teljes lényével tiltakozik, ezt ordítva: Hagyjatok! Hagyjatok!
Közben meg könyörög:
Segítsetek! Segítsetek!
Van ennél szívet tépőbb segélykiáltás?
Nem könnyű neki, hatalmas megpróbáltatáson kell keresztül mennie!
Fájdalom nélkül nincs születés, és sírás és zokogás nélkül, nem vagyunk életképesek - ez szinte beleégett a köztudatba.
Fererick Leboyer aktív szülész felismerte, hogy micsoda lelki megpróbáltatásokon megy keresztül az újszülött. Az újszülött érzelmekkel bíró ember, személyiség, akinek születés közben hihetetlen mennyiségű és intenzitású ingerrel kell megbirkóznia. Sehol egy ismerős, minden másképp zajlik, mint ahogy eddig megszokta. Türelemmel, kellő alázattal, elvárások nélkül, igazi figyelemmel kell jelen lenni, hogy az újszülött méltó fogadtatásban részesüljön!
Leboyer egyetlen állítását sem támassza alá tudományos vizsgálat, mert amit ő tud az nem mérhető a hagyományos eszközökkel, az csupán érezhető, tapasztalható.
Részlet Frederick Lebolyer könyvéből:
- Mit gondol, kellemes dolog megszületni?
- Megszületni..... kellemes dolog -e?
- Igen!
- Mit gondol, jó érzés a gyereknek világra jönni?
- Micsoda kérdés! Komolyan gondolja?
- Komolyan, sőt nagyon komolyan!
- Na de megbocsásson az ... újszülött?
- Igen az újszülött!
- Na de az újszülött egyszerűen képtelen rá, hogy jól, vagy rosszul érezze magát.
- Nahát! Még ilyet!
- Miért maga nem így gondolja?
- Én csak kérdezem!
- Bárki ezt mondaná.
- Nem a legjobb érv.
- Belátom, de mégis... Egy újszülött... Az ugye, látni nem lát, hallani nem hall, miért gondolja, hogy egyáltalán rosszul érezheti magát?
- Az "ugye nem lát", nem hall... "az ugye" fülsértően kiabál.
- Hogy erősödjön a tüdeje, nem?
- Hogy erősödjön a tüdeje!
- Elismerem, nem jól érvelek, de azt szokták mondani!
- Mint tudja rengeteg ostobaságot szoktak mondani! De maga, személy szerint mit gondol? Úgy gondolja, hogy a gyermek születésekor semmit sem érez?
- Teljesen nyilvánvaló!
- Érdekes, én nem vagyok olyan biztos benne!
- Gondolja meg, egy újszülött!
- Mit kellene meggondolnom?
- Hogy képzeli, alig jött a világra és...
- Egyre jobban elkeserít. Maga is tudja, milyen határtalan a gyerekek bánata,
- Még hogy beszél a világra jövő gyermek?
- Itt van, nézzék meg!
Szükség van magyarázatra? Ez a gyűrött homlok, ez az ordító száj,ez az összeszorított szem, ez a görcsbe rándult szemöldök, ezek a tragikusan kinyújtott kétségbeejtően segélyt kérő kezek.Ezek a gyönge hasat védeni próbáló felhúzott térdek, ezek a rángatódzó lábak, ez a test, mely csupa rángás...
Ő ne tudna beszélni, a világra jövő gyermek?
Teljes lényével tiltakozik, ezt ordítva: Hagyjatok! Hagyjatok!
Közben meg könyörög:
Segítsetek! Segítsetek!
Van ennél szívet tépőbb segélykiáltás?
