A szanátana-dharma - örök igazság

A dharma szót kétféleképpen lehet jellemezni:

A dharma az emberi élet feladatait és változatlan igazságait jelenti.

A Szanátana-dharma elvei pedig az örök kötelességet tanító védikus rendszert alkotják, mely egyetemes lelki igazságokon alapul.

A védikus filozófia és kultúra feladata és küldetése, hogy megtanítsa az embert életének valódi céljára. Ez a Sanatana dharma, az örök kötelesség.

A teremtett világban minden elemnek, tárgynak, dolognak, energiának és jelenségnek a saját természete van, vagyis tőle el nem választható tulajdonságai

(a víz dharmája az, hogy folyik és nedves, a tűz dharmája az, hogy lebont és energiát ad, a ház dharmája, hogy otthont ad).

Az ember dharmája az, hogy karmája szerint kell élnie az életét. Beleszületik egy adott környezetbe, adott lehetőségekkel, és szabad akarattal.

A szanátana szó azt jelenti, hogy örök, így a szanátana-dharma az örök és

elválaszthatatlan tulajdonságra utal. A lélek örök velejárója a szolgálat. Minden élőlény, amelyben lélek van, valamilyen szolgálatot végez. A méhek szolgálják a virágok megtermékenyítését, a növények az állatokat azzal, hogy a táplálékukká lesznek, a fák az ágaikkal a többi állatot úgy, hogy otthont adnak nekik.

Az emberek társadalmában is minden egyén kapcsolatban van a másikkal, vagy őt szolgálják, vagy ő szolgál valakit. A vállalkozó kiszolgálja a gazdaságot, az állam elnöke a támogatóit, a hivatalnokok az elnököt. Az apa gondoskodik a családjáról, az anya ellátja a gyermekeit és a férjét. A gyermek követi az anyukáját, a tanár tanítja a gyermeket. A függő helyzet is jelen van: a vállalkozó függ a piaci helyzettől, az apa a munkaadótól, a tanár az iskolától, a gyermek a szüleitől, az elnök a szavazóitól, stb. Ez a szolgai és függő helyzet a lélek eredeti állapota, hisz Istentől függ és Őt szolgálja.

Eredendően a lelki világban minden lélek Isten szolgája, az Ő örömére cselekszik. Az anyagi világba kerülve, az anyagi karmánknak és testünknek köszönhetően elkezdtünk szolgálni más anyagi élőlényeket. Ez természetes, hisz a lélektől elválaszthatatlan a cselekvés és az odaadás, de a fókuszt újra a lélek és Isten felé kell fordítani.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy senki ne legyen vállalkozó, anya, apa, vagy

tanár, és ne végezzen anyagi munkát, és csakis lelki gyakorlatokat végezzen. 

Minden embernek el kell látnia a kötelességét és a természetének megfelelően kell lefoglalnia magát a munka terén is, ahogyan azt “A tettek létrejötte” és a “Varnásrama-dharma”

Arról van szó, hogy ne csak az anyagi kapcsolatainkkal és tevékenységeinkkel azonosítsuk magunkat, hanem lássunk túl ezeken.

 Először tanuljuk meg, majd aztán a jóga segítségével tapasztaljuk meg, hogy nem vagyunk azonosak se a testünkkel, se az ideológiákkal, és az érzésekkel sem. A jóga az egyik legjobb út, hogy megismerjük Önmagunkat. (Egy hiteles tanítótó segítségével, csak így érdemes!)

.

Fontos mindezt tudni, tapasztalni és eszerint élni, mert ha nem így történik, akkor a

Szolgai hangulatot megtartva elkezdünk rossz irányba szolgálni: az anyagi vágyainkat, az érzékszerveinket, más emberek anyagi céljait és törekvéseit. A lényünket így meg fogja kötni a kialakult hamis egónk, a rossz tulajdonságaink, a visszahatások, a kötőerők és az anyagi tudat. Csörtető, önző, alattomos, becsvágyó, akaratos, gátlástalan érzékkielégítő emberré válunk, aki saját tudatának és anyagi vágyainak a rabszolgája.

Ha újra (lelki mivoltunk szerint) Istent, illetve az ő képviselőit, elveit, tanításait kezdjük el szolgálni, akkor a hamis egónk háttérbe szorul, és önző vágyainkat felváltja az odaadás, a szeretetteljes, az önzetlen, az őszinte és a tiszta jellem, amely mindenki (saját magunk, más lelkek és Isten) számára boldogságot és elégedettséget fog hozni. Ez a lelki hozzáállás és tudat tesz szabaddá.

 Az anyagi világ börtönéből újra a lelki hajlékunkra kerülhetünk, ahol már nem köt meg se a tér, se az idő, se a karma. Saját magunk lehetünk, saját lelki vágyaink szerint cselekedhetünk, nem kell többé tartanunk az elmúlástól és a szenvedéstől.

Isten önmagában teljes és elégedett, átma-ráma. Minden megvan Benne, ami csak létezik és kell, nincs szüksége semmire, tökéletes. Ennek ellenére, hogy még teljesebb legyen a világ, kiterjesztette Magát, vagyis megteremtette az egyéni lelkeket. A célja a változatosság és a kapcsolódások növelése volt, mert így még nagyobb örömöt tapasztalhat.

Isten lelki érzésekkel, gondolatokkal és vágyakkal is rendelkezik, ezért lelki örömöt és bánatot tapasztal. Szeret szeretni és szeretve lenni. Szeret a lelkekkel kapcsolódni és élményeket megélni, szeret játszani, énekelni, táncolni, zenélni, futni, birkózni, alkotni, szavalni, viccelni, stb. Elégedettséggel és boldogsággal tölti el, ha úgy szeretik Őt, ahogy van, amilyen. Nem vágya az, hogy ha féljenek Tőle, vagy távolságtartóak legyenek Vele.

Az okoz számára örömöt, ha őszintén, spontán és odaadóan szeretjük Őt. Természetesen Ő ugyanilyen hangulatban viszonyul felénk; mindig azt nézi mi a legjobb számunkra, mit szeretnénk, mivel fejlődhetünk, mitől vagyunk boldogok. Folyamatosan azon törekszik, hogy lelki örömöt okozzon nekünk...

A lélek elfelejtette az eredeti helyzetét.

Isten önmagából megnyilvánítva, a lelkeket a lelki világba teremti. Így a lélek minőségileg hasonló az Úrhoz: örökkévaló, teljes tudással és boldogsággal rendelkezik, de mennyiségben különbözik tőle. Isten mindenről tudatos és mindent Ő teremt, a lélek csak önmagról tudatos és a vele közvetlenül kapcsolódó dolgokat tud teremteni. Isten mindenható és beszennyezhetetlen, míg a lélek esendő és befedhető.

Az anyagi világba kerülve a lélekre az anyagi energia hat és a tiszta lelki tudat befedődik, illetve anyagivá válik. A tudat átalakul, létrejön a hamis önazanosítás a tesztünkkel és a környezetünkkel, a lélek elfelejti valódi önazonosságát és kapcsolatát a lelki világgal és Istennel.

A jóga célja az, hogy a tudatot lelki tudattá transzformálja, így a lélek újra emlékezni fog a lelki világbéli szerepére, helyzetére, szeretteire és Istennel való kapcsolatára.

.