Merj élni!
„Minek után három esztendős korod körül öntudatra ébredsz, hamar megérted, hogy az élet egy folytonos tanulás. Megtanulsz egyedül enni, inni, írni és olvasni; megtanulsz egy-két szakmát, nyelvet, őszinte és hazug beszédet. S mire felnőtté válsz, rájössz, hogy mindez jó okkal történt, hisz önmagadat és a családodat neked kell eltartanod - bolond az a halász, amelyik nem tanul meg úszni. Igen ám, de mire felnőtté válsz, arra is rájössz, hogy a sok tanulás ellenére, a bajokra nem lehet felkészülni; a baleset, a betegség és a balsors alattomosan, ezer fejű hidra módjára tekereg körülötted - ahogy levágod egy probléma fejét, kettő születik helyette.
Ember, kérlek, figyelj egy kicsit. Az élet nem tanulható. Kitől tanulta a virág, hogy miképp tárja ki a szirmait? Kitől tanulta a hód a várépítés titkait? Ki üzent a gólyának, hogy mivel otthon már elmúlt a hideg, ideje haza repülni? Az élet nem tanulható. Ott van, ahol van, olyan, amilyen. Épp ezért, tökéletesen élheted. Történjék veled bármi, küzdj a legnagyobb fájdalommal, szenvedéssel vagy félelemmel, mindig képes leszel átélni a valódi életörömöt. Mert élsz. Mert magad vagy az Élet.
S kérlek, figyelj még egy kicsit. Az emberi élet egy olyan iskola, ahol úgy kell vizsgáznod, hogy nem ismered a kérdéseket. Amikor a betegség, a szegénység vagy a magány maga alá gyűr, semmit sem jelentenek az efféle bölcsességek; nincs annál bosszantóbb, amikor a mobilod folyton a szádba tolja a „napi útravalót”, mert valami túlművelt internethuszár azt hiszi, hogy néhány sorral megváltoztathatja az életed. S igen, igazad van, CSAK olvasgatni tényleg felesleges...
Könyörgöm, el ne hidd, amit mondok. Próbáld ki. Elég, ha csak leülsz pár percre egy parkban, s hagyod, hogy a lágy szellő elhozza neked a friss virágillatot; elég, ha csak hátradőlsz és figyeled, ahogy a madár átszeli az eget. Csak figyeld mindazt, ami létezik, csak érezd, ahogy az élet ott lüktet körülötted, és...
És ha hagyod, az Élet megtanít élni.”
Ember, kérlek, figyelj egy kicsit. Az élet nem tanulható. Kitől tanulta a virág, hogy miképp tárja ki a szirmait? Kitől tanulta a hód a várépítés titkait? Ki üzent a gólyának, hogy mivel otthon már elmúlt a hideg, ideje haza repülni? Az élet nem tanulható. Ott van, ahol van, olyan, amilyen. Épp ezért, tökéletesen élheted. Történjék veled bármi, küzdj a legnagyobb fájdalommal, szenvedéssel vagy félelemmel, mindig képes leszel átélni a valódi életörömöt. Mert élsz. Mert magad vagy az Élet.
S kérlek, figyelj még egy kicsit. Az emberi élet egy olyan iskola, ahol úgy kell vizsgáznod, hogy nem ismered a kérdéseket. Amikor a betegség, a szegénység vagy a magány maga alá gyűr, semmit sem jelentenek az efféle bölcsességek; nincs annál bosszantóbb, amikor a mobilod folyton a szádba tolja a „napi útravalót”, mert valami túlművelt internethuszár azt hiszi, hogy néhány sorral megváltoztathatja az életed. S igen, igazad van, CSAK olvasgatni tényleg felesleges...
Könyörgöm, el ne hidd, amit mondok. Próbáld ki. Elég, ha csak leülsz pár percre egy parkban, s hagyod, hogy a lágy szellő elhozza neked a friss virágillatot; elég, ha csak hátradőlsz és figyeled, ahogy a madár átszeli az eget. Csak figyeld mindazt, ami létezik, csak érezd, ahogy az élet ott lüktet körülötted, és...
És ha hagyod, az Élet megtanít élni.”
A.J.Christian írásából
