Hatha jóga eredete
A Hatha-jóga tudomány atjának nem mást mint Sivát tartják, aki megtanította és elhozta ezt az emberiség számára. Az Úr Siva nem kevesebb mint 8 400 000 ászanát próbált ki (ez a szám megegyezik annak számával amennyi életforma létezik az anyagi univerzumban), és ebből 84-et emelt ki.
Az astanga-jóga azt a nyolc lépcső fokot foglalja magába, amelynek segítségével a szádhaka (gyakorló) elérheti a jóga folyamatának végcélját és összekapcsolódhat az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. A nyolc lépcsőfok a következő: jama (szabályozó elvek), nijama (életmódra vonatkozó előírások), ászana (testhelyzetek), pránájáma (légzésszabályozás), pratjáhára (érzékek visszavonása), dhárana (koncentráció), dhjána (meditáció) és szamádhi (teljes lelki elmerülés).
A hatha-jóga ebből a nyolc lépcsőfokból kiemeli az ászana (testhelyzeteket) és pránájáma (légzés szabályozás) lépcsőfokát. A ha-tha szó összetétel a Nap és Hold energiákra vonatkozik, amelyek az idá és pingalá nád újban (energia vezetékekben) keringenek. A hatha-jóga egyik célja, hogy ezeknek az energiáknak az egyensúlyát megteremtse a különböző gyakorlatok segítségével.
A Rádzsa-jóga (királyi jóga) az Astanga-jóga utolsó három elemére helyezi a hangsúlyt: dhárana, dhjána, szamádhi.
“Mint a ház, amely megvédi lakóját a Nap hevétől, a hatha-jóga megvédi gyakorlóját a háromféle tápa (szenvedés) égető hevétől, valamint a hatha-jóga azoknak a támasza, akik szüntelen odaadással élnek a jóga gyakorlása iránt.”
Háromféle szenvedés éri az élőlényt az anyagi világban, melyek a következőek: adhidaivika-klésa (a természeti erők és elemek okozta szenvedés), adhibhautika-klésa (más élőlények okozta szenvedés) és adhjátmika-klésa (a saját testünk és elménk okozta szenvedés).
A hatha-jóga gyakorlása minden jóga-gyakorló számára áldásos ennélfogva, bármilyen jóga folyamatot is kövessen: gjána-jóga, karma-jóga, bhakti-jóga, stb.
“Egy ilyen szobában elhelyezkedve és minden aggodalomtól megszabadulva a jóginak meg kell kezdenie a gyakorlást a guru utasítása alapján.”
Ez a vers rávilágít annak a fontosságára, hogy a jóginak otthoni gyakorlásra is szüksége van, mert ilyenkor mélyül el a kapcsolata a gyakorlással. Ezen túlmenően pedig a saját gyakorlás hozza el azokat a tapasztalatokat, amelyeknek köszönhetően olyan ízt tapasztal, ami megerősíti a jóga folyamatához való kapcsolatát. Természetesen az önálló gyakorlás során a guru útmutatásai alapján végzi a gyakorlatokat a szádhaka.
“A következő hat tényező elpusztítja a jógát: a túlzott evés; a túlzott törekvés; a szükségtelen beszéd; a szabályokhoz való túlzott ragaszkodás vagy azok figyelmen kívül hagyása; a materialisták társasága és az ingatag lelkesedés.
A következő hat tényező elősegíti a sikert a jógában: lelkesedés, bátorság, kitartás, helyes megértés, eltökéltség és a világi személyek társaságának kerülése.
A tíz jama (tilalom) a következő: ahimszá (erőszakmentesség); szatjam (igazmondás); asztéja (nem-lopás); brahmacsarja (cölibátus); ksamá (megbocsájtás); dhritih (kitartás); dajá (kegyesség); árdzsavam (szerénység); mitáhárah (mértékletes evés); és saucsa (tisztaság).
A jóga tudományában jártas szakértők által felsorolt tíz nijama (előírás) a következő: tapasz (lemondás); szantósa (elégedettség); ásztikja (hit Istenben); dána (adományozás); Ísvara-púdzsana (Isten imádata); sziddhánta-vákja-sravana (a szentírások kijelentéseinek hallgatása); hrí (szégyenkezés); matí (értelem); dzsapa (a szent nevek ismétlése) és vratam (vallásos fogadalmak követése).
Elsőnek az ászana leírása következik, lévén a hatha-jóga első[dleges] tagja. Az ászanát a szilárd testhelyzet, ez egészség és a végtagok könnyedségének elérése érdekében kell gyakorolni.“
Bár a jelen korban a jama és nijama elvek hangsúlyozása kapják a legkisebb fókuszt, ezek az elvek nem csupán az életmódban játszanak fontos szerepet, hanem például az ászana gyakorlásban is.
Az erőszakmentesség elvét sokszor felrúgja a gyakorló azáltal, hogy nem veszi figyelembe a határait és a teljesítmény kényszer ködjében elveszve sérülést idéz elő (adhjátmika-klésa).
A kitartás elvét nem kell különösebben taglalni, a rendszeres gyakorlás során bizony sokszor előfordul az az állapot, melyben az elme minden erejét beveti, hogy lebeszélje a szádhakát, hogy
erőfeszítést alkalmazzon és a jóga folyamatát gyakorolja.
A megelégedettség, hogy nincs két egyforma gyakorlás, és bizonyos körülmények hatására, ami egyik nap könnyed végrehajtást von maga után, az egy másik nap izzadságos erőfeszítést. Megtanulni elfogadni és tiszteletben tartani az aktuális állapotot, ugyanakkor erőfeszítést tenni a cél elérése érdekében.
Minden egyes gyakorlás - bármelyik eleméről is legyen szó az Astanga-jógának - egyfajta lemondás, hisz az ember annyi minden mást is megtehetne ahelyett, hogy a jóga szőnyegre üljön.
A hit Istenben alapvető feltétele a transzcendentalistának, lévén a jóga végső célja pont az Istennel való kapcsolódás. Az ászana gyakorlás ugyanolyan lehetőség arra, hogy elmélyítsük kapcsolatunkat Istennel, és akár mantrázással a fókuszunkat Rá szögezve végezzük a különböz testhelyzeteket.
“A mértékletes evés azt jelenti, hogy az éhségünket 3/4 részben elégítjük ki, ghíben jól megfőtt és édes ételekkel, amiket fogyasztás előtt felajánlottunk.”
A jógikus étkezés azon túl, hogy a vegetáriánus találkozást tekinti alapnak, elkerül bizonyos ételeket, amelyek akadályozzák a jóga folyamatának gyakorlását, azáltal, hogy tompítják az elme működést, és ezáltal gátolják az egy pontra szegezett tudatmüködést.
“Akár fiatal, akár öreg, vagy nagyon öreg, akár beteg, vagy sovány, aki legyőzi a lustaságot, az sikeres lesz a jóga gyakorlásában.
Az éri el a sikert, aki gyakorol. Hogyan érhetnénk el a sikert gyakorlás nélkül? Csupán a jógáról szóló könyvek tanulmányozása által sohasem érhetjük el a sikert.
A sikert nem lehet elérni azáltal, hogy valamilyen ruhát veszünk fel. Nem lehet elérni mesék mesélése által sem. Az egyedüli út a sikerhez a gyakorláson keresztül vezet. Ez kétségtelenül igaz.”
Tehát a jóga gyakorlása nem függ sem kortól, sem nemtől. Ha valaki legyőzi a lustaságot, kész arra, hogy erőfeszítést tegyen egy magasabb rendű íz megtapasztalására, siker fogja kísérni törekvését.
Az erőszakmentesség elvét sokszor felrúgja a gyakorló azáltal, hogy nem veszi figyelembe a határait és a teljesítmény kényszer ködjében elveszve sérülést idéz elő (adhjátmika-klésa).
A kitartás elvét nem kell különösebben taglalni, a rendszeres gyakorlás során bizony sokszor előfordul az az állapot, melyben az elme minden erejét beveti, hogy lebeszélje a szádhakát, hogy
erőfeszítést alkalmazzon és a jóga folyamatát gyakorolja.
A megelégedettség, hogy nincs két egyforma gyakorlás, és bizonyos körülmények hatására, ami egyik nap könnyed végrehajtást von maga után, az egy másik nap izzadságos erőfeszítést. Megtanulni elfogadni és tiszteletben tartani az aktuális állapotot, ugyanakkor erőfeszítést tenni a cél elérése érdekében.
Minden egyes gyakorlás - bármelyik eleméről is legyen szó az Astanga-jógának - egyfajta lemondás, hisz az ember annyi minden mást is megtehetne ahelyett, hogy a jóga szőnyegre üljön.
A hit Istenben alapvető feltétele a transzcendentalistának, lévén a jóga végső célja pont az Istennel való kapcsolódás. Az ászana gyakorlás ugyanolyan lehetőség arra, hogy elmélyítsük kapcsolatunkat Istennel, és akár mantrázással a fókuszunkat Rá szögezve végezzük a különböz testhelyzeteket.
“A mértékletes evés azt jelenti, hogy az éhségünket 3/4 részben elégítjük ki, ghíben jól megfőtt és édes ételekkel, amiket fogyasztás előtt felajánlottunk.”
A jógikus étkezés azon túl, hogy a vegetáriánus találkozást tekinti alapnak, elkerül bizonyos ételeket, amelyek akadályozzák a jóga folyamatának gyakorlását, azáltal, hogy tompítják az elme működést, és ezáltal gátolják az egy pontra szegezett tudatmüködést.
“Akár fiatal, akár öreg, vagy nagyon öreg, akár beteg, vagy sovány, aki legyőzi a lustaságot, az sikeres lesz a jóga gyakorlásában.
Az éri el a sikert, aki gyakorol. Hogyan érhetnénk el a sikert gyakorlás nélkül? Csupán a jógáról szóló könyvek tanulmányozása által sohasem érhetjük el a sikert.
A sikert nem lehet elérni azáltal, hogy valamilyen ruhát veszünk fel. Nem lehet elérni mesék mesélése által sem. Az egyedüli út a sikerhez a gyakorláson keresztül vezet. Ez kétségtelenül igaz.”
Tehát a jóga gyakorlása nem függ sem kortól, sem nemtől. Ha valaki legyőzi a lustaságot, kész arra, hogy erőfeszítést tegyen egy magasabb rendű íz megtapasztalására, siker fogja kísérni törekvését.
